Buborék

Körülnéztem.Nagyra nyitottam a szemem,hogy be tudjam fogadni a látványt.Tudtam hogy a mellettem elhaladó emberek furcsán néznek rám,de nem érdekelt.Úgy sem fognak emlékezni.Nem látnak többet.Az álomlényeket elfelejtik.
Tetszett a város.Itt minden olyan...élénk volt!És a sok ember...Olyan igazi!Nem értem Carlottát.Mi baj történhetne itt? Ugyanakkor Carlottának mindig igaza volt.Fiatal voltam még,csak kétszer utaztam.
Carlotta több mint nyolcszáz éves.Ha valaki,ő tudja mi fog történni itt.De nekem nem mondja el.
Olyan szívesen itt maradnék! Ez a sok ember,a sok épület!
Hallottam hogy Carlotta előlép mögűlem,ki a buborékjából.
-Tetszik itt?-búgta.Összerezzentem.Már kezdtem hozzászokni a zajhoz,az ő selymes hangja kizökkentett.
-Nagyon.
-Mennünk kell.Még gyakorolnod kell,ha segíteni akarsz ennek a helynek.
-Ugyan! Látod milyen szép!Mi baj történhetne?
-Gyere Jeremy.Még tanulnod kell.
-De...
-Segíts nekik,mert igaz,ők nem veszik észre,de csak mi,kis lények tartjuk egyben a világukat.Ha mi nem lennénk,a pénz és a hírnév utáni gonosz vágy már felemésztett volna mindent.És a legrosszabb csak ezután jön.
.Gyere Carlotta.Még gyakorolnom kell.

Beszálltunk a buborékba.Az emberek furcsán néztek,de nem érdekelt,hiszen egy perc és elfelejtik.Mindig elfelejtik.Pedig itt vagyunk.