Egy unalmas délelőtt..

 Ma még nem is csináltamm szint semmit :S
Ettem,aludtam,gépeztem,tanultam....De nemis tudok mit kitalálni..Tegnap este olvasgattam pár idézetet,történetet.  
Bemásolok néhányat,ami küldönösen tetszett:
         
Egy borongós délelőttön úgy döntöttem nem megyek be dolgozni, mert tudtam, hogy ez az a nap, amikor túl kell esnem rajta. A kutyánkat Rockyt el kellett altatni: valaha oly erős testében egyre terjedt a kór, és minden erőfeszítésünk hiábavalónak bizonyult, hogy meggyógyítsuk szeretett boxerünket-a betegség úrrá lett rajta. Emlékszem, amikor behívtam a kocsiba...mennyire szeretett autókázni! De ezúttal mintha érezte volna, hogy ez az út más lesz. Órákig jártuk a várost, mindenféle csip-csup ügyet elintéztem, csak hogy ne kelljen a rendelőbe menni, de lassan már nem halogathattam tovább a dolgot. Miközben a csekket töltöttem ki az "altatás" díjáról, a szememet elárasztották a könnyek, és úgy összemaszatoltam a lapot, hogy a csekk szinte olvashatatlan lett. Rocky négy évvel azelőtt került hozzánk, nem sokkal fiam, Robert születése előtt. Mindannyian nagyon szerettük, de kiváltképp a kis Robert. Sajgó szívvel indultam haza. Rocky máris nagyon hiányzott. Robert elém jött és megkérdezte, hol van a kutyánk. Elmagyaráztam neki, hogy Rocky most a mennyországban van. Elmeséltem neki, hogy nagyon beteg volt, és most már boldog, és ahol most van, ott mindig kedvére szaladgálhat és játszhat. Négyéves fiam egy darabig hallgatott, majd tiszta kék szemével rám nézett. Arcán ártatlan mosollyal Az ég felé mutatott és közölte: - Most ott van fent, ugye apa? - Nagy nehezen bólintottam, azzal gyorsan bementem a házba. A feleségem csak egyetlen pillantást vetett az arcomra, és csendesen sírdogálni kezdett. Aztán megkérdezte, hol van Robert, én pedig kimentem, hogy megkeressem. Az udvarban szaladgált, miközben egy jókora botot dobált a levegőbe. Megvárta, amíg leesik, majd újból feldobta, egyre magasabbra és magasabbra. Amikor megkérdeztem, mit csinál, magától értetődő hangon közölte: -Rockyval játszom, apa... 

hát,igen...

Fizika óra van, és mellette ülök.Ő rám néz és mosolyog.De ő nem úgy néz rám, ő csak úgymond "legjobb barátom".Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkéri a matekfüzetemet.Én odaadom neki, ő rám mosolyog, és az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja köszi.Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, melette ülök sír-sír, mert szakított a barátnőjével. Én megvígasztalom, ő átölel.. érzem, hogy majd kiugrik a szívem.Egy órán keresztül fekszik a karomban, aztán rám mosolyog, arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi.Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom.Telnek a napok, az évek látom az éretségin, látom amikor átveszi a bizonyítványát.Ő rám mosolyog.Én el akarom mondani, hogy szeretem, én el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Etelik rengeteg idő és én minden héten beszélek vele telefonon.és akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál ami nyitva van, nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit, potyognak a könnyeim.Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom:Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit.El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.

Lány: Lassíts. Félek. Fiú: Nem. Ez vicces. Lány: Nem, nem az. Kérlek, ez túl ijesztő. Fiú: Akkor mondd, hogy szeretsz. Lány: Rendben, Szeretlek.Lassíts! Fiú: Most ölelj meg. ...A lány megöleli. Fiú: Letudnád venni rólam a bukósisakot és feltenni magadra?Zavar. Az újságban másnap: Egy motor nekicsapódott egy épületnek egy fék hiba miatt. Két ember volt a motoron, de csak egy élte túl. Az igazság az, hogy félúton tönkrement a fék, a fiú rájött, de nem akarta meg mondani a lánynak. Azért kérte a lányt, hogy mondja, hogy szereti és ölelje át az utolsó pillanatban, hogy érezze a lány szeretetét mielőtt meghal és azért adta át a bukósisakot, hogy a lány túlélje a balesetet.

:S ennyi elég...na,megyek is:) Báy!