Félelem,düh,idegesség..

Mostanában egyre többet gondolok a továbbtanulásra...Ha minden összejön,akkor jövőre a Bibóba fogok járni..Humán szakra.Laura is oda jön.Bambi és Dorottya meg reálra..Csak nemrég tudtam meg,hogy Dorottya is Bibós lesz..Így hát egyre idegesebb vagyok.Örültem neki,hogy Bambival és Laurával megint hárman leszünk,pont úgy mint régen.De így nemtudom mi lesz.Régebben megmutattam a Laurának egy Versailles számot.Azóta nagyon szereti a japán kultúrát,zenét,embereket,mindent..Ez nemis gond,csakhogy ez a ˇmániaˇ szép lassan átterjedt Dorottyára,azután Bambira is.És egyre kibírhatatlanabb.Főleg Dorottya..Másról se lehet beszélni,csak a japánokról.Tehát érthető ,hogy félek a jövő évtől.Kivel fogok én beszélgetni akkor normálisan?Pedig olyan jó lett volna hárman..
De nem csak ez a kérdés idegesít.Nyilván sokat leszünk az osztályunkal.Lau, meg én..De mi van ha az osztály nem fogad el minket??Nem akarok ahhoz a csoporthoz tartozni,akiken átnéznek,vagy folyton csak beléjük kötnek. Ááh...És ha mondjuk az első két hétben nem tudunk beilleszkedni..Akkor 4 év szenvedés vagy mi?

Laura beteg :S.Már reggel is úgy jött,hogy nagyon rosszul érezte megát..Másdik vagy harmadik óra után apukája haza is vitte.Amíg nem jött apuja,Dorottyával a porta előtt várakoztak.Gondoltam odamegyek,akkor esett le ,hogy  Lau mostmár tényleg nagyon rosszul van:S Elindultam feléjük,de úutközben szólt a Gréta hogy ne menjek oda..Dorottya úgy állt a Laura mellett mint egy Testőr.Dehát ,csak odamegyek,hogyha a barátnőm rosszul va,nem?:S
Dorottya egyből megpróbált elzavarni...Húúúh.Iszonyú mérges lettem.Ovi óta ismerem a Laurát.Ha valaki elzavarja a másikat,akkor nem ő lesz az!!Hogy jön ő ahhoz,hogy ...Áá,mindegy..Szarul esett..
Már a fiúknak is feltűnt,hogy Dorottya szép lassan behálózza a többieket,elszigeteli...Majd csak lessz valami.Ha más nem,vérfürdő.

Egy unalmas délelőtt..

 Ma még nem is csináltamm szint semmit :S
Ettem,aludtam,gépeztem,tanultam....De nemis tudok mit kitalálni..Tegnap este olvasgattam pár idézetet,történetet.  
Bemásolok néhányat,ami küldönösen tetszett:
         
Egy borongós délelőttön úgy döntöttem nem megyek be dolgozni, mert tudtam, hogy ez az a nap, amikor túl kell esnem rajta. A kutyánkat Rockyt el kellett altatni: valaha oly erős testében egyre terjedt a kór, és minden erőfeszítésünk hiábavalónak bizonyult, hogy meggyógyítsuk szeretett boxerünket-a betegség úrrá lett rajta. Emlékszem, amikor behívtam a kocsiba...mennyire szeretett autókázni! De ezúttal mintha érezte volna, hogy ez az út más lesz. Órákig jártuk a várost, mindenféle csip-csup ügyet elintéztem, csak hogy ne kelljen a rendelőbe menni, de lassan már nem halogathattam tovább a dolgot. Miközben a csekket töltöttem ki az "altatás" díjáról, a szememet elárasztották a könnyek, és úgy összemaszatoltam a lapot, hogy a csekk szinte olvashatatlan lett. Rocky négy évvel azelőtt került hozzánk, nem sokkal fiam, Robert születése előtt. Mindannyian nagyon szerettük, de kiváltképp a kis Robert. Sajgó szívvel indultam haza. Rocky máris nagyon hiányzott. Robert elém jött és megkérdezte, hol van a kutyánk. Elmagyaráztam neki, hogy Rocky most a mennyországban van. Elmeséltem neki, hogy nagyon beteg volt, és most már boldog, és ahol most van, ott mindig kedvére szaladgálhat és játszhat. Négyéves fiam egy darabig hallgatott, majd tiszta kék szemével rám nézett. Arcán ártatlan mosollyal Az ég felé mutatott és közölte: - Most ott van fent, ugye apa? - Nagy nehezen bólintottam, azzal gyorsan bementem a házba. A feleségem csak egyetlen pillantást vetett az arcomra, és csendesen sírdogálni kezdett. Aztán megkérdezte, hol van Robert, én pedig kimentem, hogy megkeressem. Az udvarban szaladgált, miközben egy jókora botot dobált a levegőbe. Megvárta, amíg leesik, majd újból feldobta, egyre magasabbra és magasabbra. Amikor megkérdeztem, mit csinál, magától értetődő hangon közölte: -Rockyval játszom, apa... 

hát,igen...

Fizika óra van, és mellette ülök.Ő rám néz és mosolyog.De ő nem úgy néz rám, ő csak úgymond "legjobb barátom".Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkéri a matekfüzetemet.Én odaadom neki, ő rám mosolyog, és az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja köszi.Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, melette ülök sír-sír, mert szakított a barátnőjével. Én megvígasztalom, ő átölel.. érzem, hogy majd kiugrik a szívem.Egy órán keresztül fekszik a karomban, aztán rám mosolyog, arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi.Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom.Telnek a napok, az évek látom az éretségin, látom amikor átveszi a bizonyítványát.Ő rám mosolyog.Én el akarom mondani, hogy szeretem, én el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Etelik rengeteg idő és én minden héten beszélek vele telefonon.és akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál ami nyitva van, nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit, potyognak a könnyeim.Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom:Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit.El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.

Lány: Lassíts. Félek. Fiú: Nem. Ez vicces. Lány: Nem, nem az. Kérlek, ez túl ijesztő. Fiú: Akkor mondd, hogy szeretsz. Lány: Rendben, Szeretlek.Lassíts! Fiú: Most ölelj meg. ...A lány megöleli. Fiú: Letudnád venni rólam a bukósisakot és feltenni magadra?Zavar. Az újságban másnap: Egy motor nekicsapódott egy épületnek egy fék hiba miatt. Két ember volt a motoron, de csak egy élte túl. Az igazság az, hogy félúton tönkrement a fék, a fiú rájött, de nem akarta meg mondani a lánynak. Azért kérte a lányt, hogy mondja, hogy szereti és ölelje át az utolsó pillanatban, hogy érezze a lány szeretetét mielőtt meghal és azért adta át a bukósisakot, hogy a lány túlélje a balesetet.

:S ennyi elég...na,megyek is:) Báy!

Holnap goo Pest!=D

Úgy várom a holnapoot:DD
Megyünk pestre lány oszt.,meg évfolyamtársakkal vásárolni..:D
Jön pár hetedikes is...remélem viselkednek-.-
Sajna fiúk nem jönnek.Pedig tökjó lenne.Mint 1 osztálykirándulás,csak az ofő meg az ilyen izék nélkül...:)
Tudom hogy tanulnom kéne,és nem mindent vasárnapra hagyni...
De olyan jó itt ücsörögni,gépezgetni a héten először,és várni h száradjon a körömlakk...=)

Olvasni akarok!Mostanában más se csinálok,csak tanulok.Jó,meg elmegyek táncra.De amúgy másra már totál nincs időm!Mondjuk meg is látszik a jegyeimen..:D Perpill úgy néz ki hogy mindenből ötös vagyok,csak a kémia 4,3..majd feljavítjuk..;)
Alapjába véve egész jó volt ez a hetem.Nem húzott fel úgy különösebben senki.Lehet hogy azért mert Enikő beteg volt xDD
Az azért idegesít,hogy Lauráék olyan sokat japánoznak...De ezen a héten még ez se volt szörnyű ..xD
Tegnap Anettal voltunk ilyen továbbtanulási tanácsadáson..
Kitöltöttünk 1 tesztet.Egy személyiségit,meg egy IQ-t.xD  Az eredmények még nincsenek meg,de már kiváncsi vagyok hogy mennyi az IQ-m.:D